Szikes pusztán

A Nagy Sárréten járunk, ahol régen az Alföld legnagyobb mocsárvidéke volt, melyet a Kárpátokból lezúduló, majd szétterülő Berettyó vize táplált. A területet vízjárta legelők, rétek, kisebb erdőfoltok borítják, a magasabb részeken alakultak ki a települések. A Hortobágy-Berettyó folyó védett 20 km-es szakasza elkerülte a nagy  folyószabályozást. Élővilága ma is gazdag, vizein tündérfátyol, vízitök, sulyom és a rucaöröm él. Tavasztól őszig a vízimadarak kedvelt táplálkozó-, és költőhelyei a kiöntések, és a gyékényes, vízpart közeli tisztások. Találkozni lehet szárcsával, tőkés récével, vízityúkkal, de feltűnőbbek a nagyobb testű gémfélék, mint a szürke- és vörösgémek, a bakcsók, a kis kócsagok és az üstökösgémek. A ritka gémfélék a közeli védett területen lévő erdőben évről-évre telepesen költenek is. A folyó árterén vidrák találják meg életfeltételeiket. Az ecsegpusztai területen a hagyományos legeltető állattartás és építményei jórészt fennmaradtak. Ecsetpázsitos kaszáló- és mocsárrétek övezte gulyakutakban, az Alföldön ritka virágtalan növények lelhetők fel, mint a védett gímpáfrány. A szárazabb térszíneket cickafarkfüves és ürmös füves puszta borítja. A kopár talajfelszín erős sófelhalmozódásra utal, élőhelye a sziki mézpázsitnak és a sziki ürömnek. A nedvesebb helyeket ecsetpázsitos rét foglalja el. Különleges növénytani értéket képviselnek itt a  pettyegetett őszirózsa, sziki kocsord állományai.

A területen szép számban él a hamvas rétihéja, az ugartyúk, a réti fülesbagoly és a szalakóta. A védelemnek köszönhetően ritka ragadozó madarak választják költőhelyül a nyugalmas vidéket. Költ itt réti- és a parlagi sas, valamint kerecsensólyom is. A nyílt, legeltetett pusztai területeken ürgetelepek találhatók. Az egyre fogyatkozó, védett rágcsáló a parlagi sas és a kerecsensólyom legfontosabb tápláléka.

A Hortobágy-Berettyó folyó Templom-zugi részénél a gát építésekor az ún. Bokroshalomból egy honfoglalás-kori ezüst tarsolylemez került elő, melyet ma a Magyar Nemzeti Múzeumban őriznek. A védett területen egy az i.sz. 330-350 között a szarmaták által épített erődítés, sáncrendszer vonulata rajzolódik ki, az un. Ördögárok. Másfél kilométeres szakasza, a pusztai környezetben régi korok hangulatát idézi, jellegzetes löszpusztai növényfajokkal: zsályafélék, macskahere, taréjos tarackbúza.

Dévaványa-Ecsegfalva szikes puszták kiemelkedő természeti értéke a túzok. Közép-európai és magyarországi állományának legéletképesebb populációja él a területen. A madár védelme érdekében itt hozták létre 1979-ben a Túzokrezervátumot. A túzok megóvása, főként a szabadtéri állományvédelem - nyugalmas, tágas pusztai dürgőhelyek, fészkelőhelyek és téli takarmánybázis biztosítása, fészekvédelem - megteremtésén múlik. A Túzoktelepre csak azok a veszélyeztetett fészekaljak kerülnek be, amelyek kelése természetes környezetükben nem valósulhat meg. Ezek a tojások keltetőgépbe kerülnek, majd a kikelt fiókák a felnevelés után visszakerülnek a természetbe.

A Körös-Maros Nemzeti Park a védett terület, a természeti értékek és az itt folyó természetvédelmi munka bemutatásának céljából alakította ki és üzemelteti a Réhelyi Látogatóközpontot. A régi pusztai életet és tárgyait állandó kiállítás keretében mutatják be A tanyaközpont jellegű majorban régi magyar háziállatok élnek hagyományos tartási körülmények között. Tyúkok, ludak, galambok, mangalicák szürkemarha, bivaly rackajuh tekinthető meg a területen, de jó nagyot sétálhatunk a pusztában kialakított tanösvényen

http://www.kmnp.hu/index.htm